Életmód

Cset, szkájp, esemes ? a fiatalok levelezéséről, dolgozatjavítás hevében



levelezsÉrettségi dolgozatokat javítok nagy serényen, komoly figyelemmel és igaz odaadással. Örömömre szolgál, hogy tanítványaim a vizsga hevében is emlékeztek jó tanácsaimra, s megfontolva azokat írtak szép dolgozatokat. Érettségihez méltókat. Idegen nyelvnél a nyelvhelyességi feladatoknál a nyelvtani ismereteket kérik vissza az írásbelin, az olvasásértés tulajdonképp szókincsfelmérés-és szövegértés egyben, a hallott szöveg értése egyértelműen ?hallásvizsgálat idegen nyelven", míg a levélírás, nos, igen, ez a rész azért elgondolkodtató, érdekes és lassan-lassan kuriózumszámba megy. Mármint a levélírás.

 

Annak minden rezdülése, összeállításának, ?levezénylésének" lépései. Komoly szabályok-szabványok diktálta ujjgyakorlat. Amit gyermekeink, valljuk meg őszintén, manapság igen csak kevésszer gyakorolnak.
A ma fiatalja nem levelezik. Csetel, szkájpol, esemesezik, nagy ritkán ordít egy hatalmasat, hogy az utca végén focizó társak meghallják: kicsit később kezdődik a meccs.
Nem csak a levélírási kultúra inog és haldoklik (bocsáss meg modernizáció szelleme!), hanem komoly kivetnivalók vannak a stílusban is. A témákban, amiket a fiatalok kitárgyalnak (kipötyögnek) egymás között, és a témák megfogalmazásában ? ha a rövidítés-és piktogrammhalmazt témaként lehet aposztrofálni.
Nos, ők értik. És ez a lényeg.
Csakhogy ez a fajta lényeg, a dolgok ilyeténképpeni megközelítése érettségin nemhogy kevés, egyszerűen elégtelen. Nem jó, elfogadhatatlan.
Ezért tanítom-tanítjuk a 18 éveseket írni-olvasni. Levelet. Igazit. Békebelit. Ahogy azt az érettségi követelmény megkívánja (az illemről nem is beszélve).
Végül is sikerül megmutatni a megszólítás, a dátumozás, a gondolatok rendszerezésének, elköszönésnek és aláírásnak a tudományát. Hihetetlen mennyiségű levél megírásával, persze. Sok átjavított éjszaka, sok átbeszélt óra, sok témakifejtés, sok ?szemtágítás". Igen, a gyerekeket képessé kell tenni a hétköznapi dolgok meglátására, azokéra, melyek részeik életünknek, s amelyekről akár levelet is írhatnának.
Nem a derékszögben, félkábán átmulatott éjszakákról, nem is a nagydumás lepedőakrobaták érzelemmentes lódításairól-hódításairól, nem a felesleges egymás ellen szításról, nem a szerencsétleneken kitöltött harag és bosszú édes (?) ízéről. Valami másról. A való világról. Hétköznapi történésekről: bevásárlásról (ha megy még a fiatal a szülővel vagy netán maga), termékreklamációról (ha vett már rosszat és vissza akarta vinni, kicseréltetni), nyelvtanfolyamokról (ha volt már ilyen helyen vagy legalább hallott róla ), nyaralásról (ha van család, akivel együtt pihen vagy baráti közösség, akikkel együtt kapcsolódik ki-kulturáltan!), divatról (ha néha tükörbe nézve tudatosan választ, és nem a legújabb celebőrületnek bedőlve teszi magár nevetségessé), továbbtanulásról (ha vannak tervei, és nemcsak láblógató, potenciális munkanélküli akar lenni jó pár évig, a szülők pénzén valamelyik egyetemen), környezetvédelemről (ha megtanították vigyázva, környezettudatosan élni), álláskeresésről, elhelyezkedési lehetőségekről (ha beszélt már ilyenről hozzáértő felnőttekkel), nos, még sorolhatnám a hétköznapibbnál hétköznapibb helyzeteket, amikről a fiataloknak levelet kell írniuk. Nem rövidítésekben, nem smile-val, nem is egyéb titkosírásra emlékeztető krikszkrakszokkal. Mert ezt a levelet más is olvassa. És értékeli. Tartalom, forma, nyelvhelyesség, logika, stílus, nyelvtani szempontból. Azaz sokrétűen.
S a jó eredményhez sokrétű felkészülés szükségeltetik: a hétköznapok tanítása. Élethelyzetek, illemtani alapismeretek, nem beszélve a nyelvi nüanszokról.
Példa? A szülők. Ők még leveleztek. Páran közülük, tán még ma is. Távoli rokonokkal, barátokkal. A kézzel írott levél varázsa épp a személyességben rejlik.
Az érettségin születettekének izgalmát az adja, ki mennyire fogékony, ki, mennyire jár nyitott szemekkel a hétköznapokban, ki hogyan tud reagálni bizonyos helyzetekben, ki milyen illemtani alapképzésben részesült, ki milyen szinten bírja-birtokolja az idegen nyelvet, amin épp levelez.
Számos összetevő jól megkomponált együtteséből születik a levél. Születtek az én tanítványaim levelei is.
Nyelvileg még elfogadhatónak mondhatóak, de tartalmilag, ?háttérileg" éreztem a ?világtalanságot". Aranyosnak lehetne mondani az egyes témákhoz való hozzá nem állásukat, bizonytalanságukat, de azt gondolom, ennél többről van szó.
A technika vívmányai által irányított gyermekek lassan, de biztosan képtelenek lesznek a hétköznapokban helyt állni, ügyeket intézni, valamiről is kerek és értékes véleményt mondani. Tapasztalat hiányában.
És mert a rövidítések és smilek nem tudnak, és nem fognak igaz emberi érzéseket, igaz emberi értékeket kifejezni.
Tartson bárhová is a jövő...
VCZA

 

Kiegészítő információk